Történelmünk

       Szent István Római Katolikus Magyar Templom -
St. Stephen R. C. Magyar Church

223 Third Street, Passaic, NJ 07055

| Egyházközségünk | Évről - évre | Plébánosaink/Pastors | Church-history | A templomról | Mindszenty József | Dokumentumok

A passaici Szent István római katolikus magyar templom az Amerikai Egyesült Államok keleti partjának egyetlen, a mai napig fennmaradt, önálló magyar nyelvű római katolikus egyházközsége. John Joseph O'Connor akkori newarki püspök alapította, 1902. december 24-én kelt alapító okiratával. Az egyházközség nyelve magyar és angol, minden vasárnap magyar és angol nyelvű szentmisét is bemutatnak templomában.

Az építkezés évtizede

1883-ban a szlovák és magyar katolikusok közösen építették a Mária Mennybemenetele templomot, de a két nemzetiség között hamarosan ellentétek merülnek fel, így a helyi püspökhöz folyamodnak a magyar hívek papot kérve. Ez 1902 decemberében valósul meg, amikor John Joseph O'Connor newarki püspök kinevezi Rev. Messerschmiedt Géza atyát a passaici Szent István római katolikus magyar egyházközség első plébánosává.

Az első esküvő 1903. január 18-án volt, nevük Molnár Károly (Söréd, Fehér megye) és Krivda Mária (Szina, Abaúj megye). Az első halott Schuster Teréz volt, aki 50-éves korában hunyt el december 21-én és karácsony vigíliáján adták vissza a megszentelt földnek.

Az első időszak nehézségeiről Rev. Messerschmiedt Géza így ír: ,,Bizonyára érdekelné majd a katolikus testvéreinket, ha leírom, hogy mit csináltunk mi eddig. Éppen karácsony előtt jöttem ide, úgy, hogy püspököm kinevezésétől karácsony szent ünnepéig csak egy nap választott el. Találtam egy lelkes, a szent, nemes ügy iránt lelkesülő népet, amelynek most már csak az volt az óhajtása, hogy a karácsonyi szent ünnepeket Istenhez méltó módon ünnepeljük meg. De hol? A templomok mind elfoglalva, részben idegen nemzetiségek által előre kibérelve. Az isteni tisztelethez szükséges tárgyak közül semmi, de semmi nem volt meg. És már csak ez az egy napunk volt. És mégis, karácsony éjjelén 12 órakor már készen állott minden. Egy tisztességes nagy teremben helyezkedtünk el, s mikor a világ családi körben, meleg kályha mellett, a csillogó karácsonyfa körül ülte a szent estét, akkor mi lázasan dolgoztunk, építettük az oltárt, helyezgettük és rendezgettük az igazán ,,gőzerővel beszerzett egyházi tárgyakat. Másnap, karácsony ünnepén, zsúfolásig telt helyiségben mondtam az első szentmisét. Amikor a Glóriát énekeltem, kicsordult a szemem könnye, mert eszembe jutott a kis Jézus, akit családjával együtt kivert az emberi szívtelenség a rendes hajlékból, ki a hideg, rongyos istállóba. ők se kaptak helyet!

Később beszereztük a még szükséges tárgyakat, úgy hogy most már mindennel el voltunk látva. De ennek is megvan a maga története. Hitközségi gyülést tartottunk. Előadtam, hogy mi mindenre van még szükségünk, és hogy e tárgyak megvételével ne terheljük a hitközséget, hanem álljanak fel lelkes hívek és vállaljanak magukra ezen vagy azon tárgyak megvételét. Nem ismertem még a népemet, sem lelkesedésük mértékét, és azért szinte félve tettem meg ezt a felszólítást. És íme, minden felolvasott tárgynak akadt vevője. Sőt vetekedtek az áldozatban. Úgyhogy a gyűlés végén 250 dollárral gazdagabbak voltunk.

A templom építése 1903. tavaszán kezdődik meg, az alapkő ünnepélyes megszentelésére 1903. július 21-én került sor. A templomot 1904. augusztus 21-én szenteli fel John Joseph O'Connor newarki megyéspüspök.

A templom akkori plébánosa erről az eseményről így írt: ,,1904. augusztus 21-ike. Ez volt a mi napunk. Ugye, kedves híveim, erre igazán illik a szentírás szava: 'Ez az a nap, melyet az Isten teremtett, hogy vígadjunk és örvendjünk azon.' Hiszen, ti mind velem sírtatok az örömtől. Igen, amikor végigtörtem magam azon a sokaságon, mely aznap reggel a harmadik utca templom körül levő teret betöltötte, sehol egy szót sem hallottam. Néma csend mindenütt, csak azt láttam, hogy minden szem ragyogott az örömtől, a boldogság könnyeitől.

Délelőtt fél tízkor indult a menet a templomtól, a más nemzetiségek hitközségi és egyleti tagjaival mintegy négyezeren, a város közepéig, ahol a South Orange-ból jövő püspökre vártunk. Két oldalt szinte áttörhetetlen néptömeggel zsúfolt utcákon haladtunk. Öt banda ritmikus hangjai vezették ezt a nagy sokaságot, mely kibontott díszes zászlóival, egyenruhás (huszár, lengyel katona, görög katolikus egyletek, stb.) tagjaival, a női egyesületek jelvényekkel díszített soraival s különösen a fehér ruhába öltözött leányok páros menetével a hintók sokaságával valóban festői látványt nyújtott.


A kijelölt helyen Messerschmidt Géza, Molcsányi Miklós és Chlebovszky Valentin passaici plébánosok fogadták a püspököt. A katolikus templomok (ír, lengyel, tót, gör. kat., róm. kat., magyar, német, olasz) harangjainak zúgása kísérte a püspököt, ki végignézvén a párját ritkító felvonuláson, a fehérbe öltözött leányok véget érni nem akaró hosszú során – mosolyogva jegyezte meg: ,,haec est revera ecclesia fillialis (,,nohát ez igazán leány egyház!).

A plébánián tartott néhány percnyi pihenés után papjaink vezetése mellett bevonult a püspök a templomba, ahol nyomban kezdetét vette a fölszentelés. E szertartás végeztével a szentélyben készített díszes trónuson foglalt helyet a püspök, mire megkezdődött az ünnepi szentmise, melyet Főt. Dénes Ferenc, a new yorki Szt. Erzsébet egyház plébánosa celebrált, Az ünnepi szentbeszédet Főtisztelendő Dr. Sebők Imre éppen ez időben Amerikában időző budapesti reáliskolai hittanár mondotta. Beszéde mély hatást gyakorolt a lelkekre. A szentmise alatt a hitközség Boldogságos Szüz Máriáról nevezett énekkara Messerschmidt Géza plébános e célra szerzett latin miséjét énekelte. Emellett mélyen meghatották a püspököt, s a meghívott idegen lelkészeket magyar egyházi énekeink, miket a sokaság egy szívvel-lélekkel buzgón zengedezett.

Az egyházi ünnepséget fényes lakoma követte a plébánián, mely után a püspök hazautazott. Haec dies, quam fecit Dominus...! Ez volt a nap, melyet az Isten adott nekünk, hogy örvendjünk és vigadjunk! -- Legyen áldott az Ő szent neve!


Bár a templom építése 1904-ben befejeződött, de a nehézségek nem szűntek meg. A templom építése után 76 ezer dollár (2015-ös összegre átszámítva ez nagyjából 2 millió dollár lenne) adósság maradt. A folyamatos anyagi problémák, valamint az egyházközség egyes tagjainak hozzáállása, illetve feljelentése felőrölte a templomot építtető Messerschmiedt Géza egészségét, így 1911-ben elhagyta Passaicot.

Pangás, majd felemelkedés

Messerschmiedt atya után két lelkipásztor is rövid ideig volt az egyházközség vezetője, Rev. Schimkó János, illetve Rev. Kovács Lajos. Az anyagi problémák az ő erejüket is meghaladták, így rövid idő után távoztak az egyházközségtől. 1915-ben Marczinkó József tisztelendő úr érkezett meg, és maradt a Szent István élén tizenhét esztendeig. Az első világháború megpróbáltatásain és a nagy depresszió kezdeti évein Marczinkó Atya vezette át az egyházat. A depresszió nemcsak a várost, az egyházközösséget is keményen sújtotta. Az anyagi romlásból nehezen lehetett talpra állni, s megvalósítani az egyházközség fejlesztésének következő lépését: az egyházközségi iskolát. Ez az ő idejében még nem valósulhatott meg, de sikerült egy anyagi biztonságot létrehoznia, s a hitelcsapdába került egyházközséget egyenesbe hozni.

Marczinkó atya távozása után, 1932-ben egy esztendeig James Raile (Raile Jakab) volt a plébános. Rövid itt-tartózkodása alatt felismerte annak fontosságát, hogy legyen megfelelő hely, ahol a hívek társadalmi élet is élhetnek. Eddig ilyen célokra a templom alatti katakombaszerű helyiséget használták. Nappal hitoktatás folyt itt, esténként különféle klubok összejövetelei, vasár- és ünnepnapokon pedig a felnőttek és öregek rendezvényei. Raile atya engedélyt kapott Newark püspökétől egy különálló, nagy és korszerű helyiség építésére. A templom háta mögött, a Market Streeten lévő düledező vasöntödét megvásárolták, hogy helyére építsék az új auditórium faépületét. A munka azonban abbamaradt, mert a jezsuita atyákat – így Ft. Railet is – hazarendelték.

„Az utolsó patriarcha”

Gáspár János atya 1933-ban vette át az egyházközség vezetését. Időszaka alatt épült meg a magyar iskola épülete, majd 1945-ben a templomot felújítják, s 1950-ben felépül a mai is használt plébániaépület. Az egyházközségnél 1940-ben látogatást tett Habsburg Ottó.

Az egyházközség 1952-ben ülte fennállásának 50. évfordulóját. 1952 májusában azonban tűz ütött ki a templom padlójában a baloldali padok alatt. A tűzoltók színültig töltötték a pincét vízzel, de hiába, a víz nem érte el a tüzet, fel kellett hasítani a padlót a padok alatt. Hónapokon keresztül az iskola dísztermében tartották a szentmisét, mialatt a templom helyreállítása folyt.

1956-os magyar forradalom és szabadságharc után az egyházközség Gáspár atya vezetésével több, mint 120 menekült családot fogadott be. A forradalom megrázta az amerikai magyarokat is, és példátlan segítőkészséggel fogadták a menekülteket. Anyagi segítségben, bíztatásban, jó szóban nem volt hiány. A magyar református egyházzal együtt működve sok magyar családnak nyújtottak ideiglenes otthont egy, a Gregory Avenue-n erre a célra berendezett házban. Az egyházközség 1957-ben 27.000, majd még 10000 dollárt, valamint kb. 6500 kg ruhaneműt küldött Ausztriába a határmenti egyházközségeknek, hogy a kimenekülő magyaroknak támogatást nyújtson.

1958-ban, a sok nehézség ellenére is, új harangot szenteltek a Szent Istvánban, az úgynevezett. „Szabadság harangot”. Ezzel az alapító plébánosnak, Rev. Messerschmiedt Gézának az az álma teljesült, hogy legyen egy harmadik harangja is a templomnak.

Gáspár atya a felszínen szigorú, belül azonban gyengéd szívű ember volt. Erre mutat a következő eset, mely a léghűtés divatbajövetele táján történt. A rendház nyilván fullasztóan forró lehetett a nyári hónapok folyamán. Aurélia nővér, enyhülést keresvén az apácák számára, megkörnyékezte Gáspár atyát, mondván: „Atya, szörnyű meleg ez a rendház, nem kaphatnánk egy léghűtő gépet?” Gáspár atya, ez a magas, testes ember, úgy fordult sarkon, hogy majd földöntötte Aurélia nővért, s csak két szót vetett oda: „Nincs pénz!”

Másnap reggel viszont ott álltak az szerelők, hogy beszereljék a légkondicionálót. Gáspár atya, akiről azt mondták, hogy ő „az utolsó nagy patriarcha”, ismét bebizonyította, hogy a kezére bízottak kényelme volt olyan fontos a számára, hogy valahonnan előteremtse a szükséges összeget.

Ez a finomlelkű, szentéletű pap megnyerte népe szívét azzal, hogy mindenkivel személy szerint törődött, harminc esztendőn át minden egyes híve sorsát szívén hordozta. Halála – 1963. február 21-én – mély gyászba borította az egész egyházközséget.

A XX. század második fele – a megpróbáltatások évtizedei

Rev. Dunay Antal

Gáspár János atya munkáját, szeretett egyházközségének vezetését, 1963 tavaszán Rev. Dunay Antal vette át. Mikor a városi hatóságok az iskolaépület egyik részét lebontásra ítélték, hogy a tanítást ne kelljen félbeszakítani a renoválás ideje alatt, Dunay atya elintézte, hogy a gyermekeket ideiglenesen áthelyezzék a Magyar Református Egyházba. Dr. Komjáthy Aladár református tiszteletes szívesen a tanulók rendelkezésére bocsátotta a Kálvin termet. Közben Dunay atya egy bizottságot nevezett ki, hogy az javaslatokat tegyen az iskolában szükséges átalakításokra. Ezek alapján indult meg egy tágas, új épületszárny kialakítása. Az iskola építési alapjára megindult gyűjtés olyan sikeres volt, hogy az építkezésre és az öreg épület renoválására fordított 398,000 dollárt teljes egészében fedezte. Dunay atya kezdeményezésére jutottak fontos szerephez a világiak az egyházközség életében. Sok új felolvasót toborzott és több mint 20 áldoztatót képezett ki.

Mindszenty bíboros látogatása

 

Mindszenty József bíboros, hercegprímás 1974-ben tett az Egyesült Államokban lelkipásztori utat. Ezen az úton kereste fel a passaici Szent István magyar templomot, 1974. május 19-én. Az akkori plébános Dunay Antal 1945 után kifejezetten Mindszenty József utasítására hagyta el Magyarországot. A látogatás eseményeinek sorozata: főpásztori ünnepélyes nagymise, majd a szomszéd utcai magyar Református Egyház gyülekezetének meglátogatása és üdvözlő beszéde templomukban. Délután meglátogatta és megáldotta Rev. Gáspár János sírhelyét (aki Zalaegerszegen káplánja volt), utána cserkészeinket szemlélte meg a garfieldi cserkészházukban

Az új viszonyok között

Dunay Antal atya betegségének végső időszakában, mint kisegítő, majd halála után 1977 második felében Rev. John J. Cuscack C.M. vette át a plébániát, mint adminisztrátor. Ő korábban hat évig volt egyházközségünk káplánja. Megszervezte a magyar nyelvű helyettesítést. (Főleg Szabó Szerén OFM mondta a magyar miséket.) 1978-ban érkezett a templomba Rev. Török Béla, aki 1978 és 1990 között volt a Szent István templom plébánosa. Az ő idejére esik a plébánia körüli település demográfiai arculatának megváltozása, aminek következményeképpen sok hívő hagyta el a plébániát. 1981-ben megnyílik az Amerikai Magyar Múzeum az egykori zárdaépületben.Az ő idejére esett a tartalék anyagi alap felhasználásával a templom külső felújítása és a templom belső festése. Ugyanabban az időben az egyháznak újabb megpróbáltatást kellett kiállnia: 1987 júniusában az auditórium kiégett és használhatatlanná vált a tűz és a víz okozta károk következtében, a felújítás egészen 1990-ig elhúzódott.

1989. szeptember 28-án fogad első ízben az egyházközség hivatalban lévő magyarországi főpapot, Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek személyében. Rev. Török Béla nyugállományba vonulása után Mustos István piarista szerzetespap lett a plébános, 1990. október 7. és 2007. júniusa között, akit Frank Rodimer patersoni megyés püspök és Miklósházy Attila külföldi magyarok püspöke iktat be plébánosnak. Az ő szolgálata alatt elkezdik a templom már halaszthatatlan felújítását, de azt már utódja fejezi be.

Napjainkban

Rev. Mustos István után a nagyváradi egyházmegyés Rev. Vas László veszi át a plébánia irányítását, 2007. december 2-től. Mint idegen egyházmegyés nem kap plébánosi kinevezést, de teljes plébánosi jogkörrel ellátott adminisztrátor státuszba helyezi a patersoni püspök. 2008-ban az egyházmegye bezárja a Katolikus Körzeti Iskolát (Catholic Regional School), mely után az épület közel három évig üresen áll. 2009-ben felújítják az egyházközségi bálok hagyományát, mely az 1987-es tűz miatt szűnt meg. 2011-ben elkészül a Mindszenty díszterem alatti új ebédlő. Sikerül az iskola új szárnyát bérbe adni, majd május 15-én Cserháti Ferenc püspök magyarul bérmál, s megnyitja a jubileumi év ünnepségsorozatát. 2013 tavaszán elkészül az Egyházközség ebédlőjének a konyhája. 2014-ben ünnepli az egyházközség a templom fennállásának 110. évfordulóját. Ennek keretében májusban Böcskei László nagyváradi megyéspüspök tesz lelkipásztori látogatást a templomban, szeptember 20-án Arthur Serratelli Paterson-i megyéspüspök bezárja a Jubileumi évet. Szeptember 27-én Áder János Magyarország Köztársasági Elnöke az egyházközség vendége

Egyházi iskola, magyar nyelvű oktatás

Passaicon a Magyar Református Gyülekezet már az első világháború előtt Nyári Iskolát szervezett. 1920-ban például, Nt. Tegze László lelkipásztorkodása alatt, 120 katolikus és református gyermek vett részt ezen a nyolc hetes nyári magyar iskolán. A nyaranta megtartott nyári iskolák egyszerre több célt is szolgáltak: Míg a gyermekeket magyarul tanították, a dolgozó szülőkön is segítettek azáltal, hogy gyermekeikről napközben gondoskodtak. 1937-ben az egyre csökkenő létszám miatt megszűnt ez a formája a magyar oktatásnak. A passaici gyermekekről azonban továbbra is gondoskodtak lelkes magyarok, akik közben beindították a szombati magyar iskolát, mivel a nyári iskola nem bizonyult elegendőnek a magyar nyelv ápolására, megtartására. A bevándorlók gyermekei ijesztő mértékben felejtették anyanyelvüket. Ennek felismerése adta a gondolatot, hogy valamit tenni kell az ifjúsággal, hogy a feledésbe menő anyanyelvet megmentsék.

A Szent István Római Katolikus Magyar Egyházközségnél 1933-ban indult meg először a magyar tanfolyam. Magyar apácák tanítottak szombatonként 9–3-ig. Ők 1914-ben Rev. Kovács Lajos hívására érkeztek az egyházközségbe, s 1973-ig tartózkodtak Passaicban. A nővérek az Isteni Szeretet Leányai kongregáció tagjai voltak, nagyrészt Magyarországról érkeztek.Ebben az időben valósult meg az iskola építésének a terve is. Az egyházközségi tagok gyermekei a rendes iskolai tanulmányaikat itt kezdték már meg. Az egyházközség iskoláját 1937-ben szentelik fel, majd 1967-ben kibővítik.

A második világháború után az iskola Katekizmus Iskola néven működött, és a tanítás két nyelven folyt.

Az 1949–1951-es kivándorlások idején Passaicra is tömegesen érkeztek a második világháború menekültjei, az úgynevezett D. P. (Displaced Person) magyarok. Ismét szükségessé vált a magyar oktatás. 1953-ban a cserkészmozgalommal egyidejűleg és a cserkészet szervezésében indult meg újra szombatonként a magyar oktatás a Szent István Egyházközségnél. A tanerők legtöbbje cserkészvezető volt. 1953 őszén – a Cserkész Szövetség rendezésében – kezdődött el a 14–17 évesek részére, mint középiskola-pótló, az ún. Szabadegyetem. A két éves tanfolyam végén, 1955-ben, itt Passaicon tartották meg az első „Magyar Érettségit” magyar történelemből, irodalomból és földrajzból.

1958-ban Rev. Gáspár János plébános nyitotta meg a Szt. István Egyházközség Hétvégi Magyar Iskoláját. Az egész éven át tartó szombat délelőtti tanítás a Szent Név Társulat magyar tagozata segítségével működött. A 24 gyermekkel induló iskolában elsőként dr. Nagy Sándorné, majd dr. Mikófalvy Lajosné tanítottak.

1961-ben Andreánszky Károly vette át az iskola irányítását, bevezette a négy éves, négy osztályos rendszert. A tanulók száma 35-50 között mozgott.

1965-ben Rev. Dunay Antal plébános ideje alatt nagy és egyedülálló változás történt. Passaicon – elsőként egész Amerikában – megalakult a mindennapos magyar iskola, Mindszenty Magyar Iskola néven. A plébánia, a szülők és lelkes magyarok jelentős áldozatvállalásával indult meg a mindennapos tanítás több mint 100 gyermek számára. A rendes angolnyelvű tanítás után rendszeres tanrend szerint napi egy óra ölelte fel a tananyagot: írás, olvasás, nyelvtan, földrajz, irodalom, történelem és ének.

Nagy csapás érte a mindennapos Mindszenty Magyar Iskolát, amikor 1974-ben megszűnt a Szent István Iskola önállósága és öt különböző nemzetiségű katolikus iskola egyesítésével a püspökség körzeti iskolájává változott. A magyar tanulók létszáma lecsökkent, mert a szülők kivették gyermekeiket, hiszen ez már „nem a magyarok iskolája volt”, hanem a püspökségé. 1976 tavaszán mindössze 11 tanulója volt a Mindszenty Magyar Iskolának. Ezért Rev. Dunay Antal plébános úgy határozott, hogy össze kell fogni a reformátusoknál 1975-ben újra alakult hétvégi iskolával.

A Szent István Egyházközség a Magyar Református Egyházközséggel karöltve 1976 őszén újjá szervezte az azóta is folyamatosan működő hétvégi magyar iskolát „Passaici Testvéregyházak Magyar Iskolája” néven átlag 50 tanulóval. Az iskola 1983 végén átköltözött a Szent István Egyházközség iskolájának tantermeibe. Mivel ettől kezdve a katolikus Egyház volt az egyedüli fenntartó, felvette a Szent István Magyar Iskola nevet. Ez időben 1979-től Kerkayné Maczky Emese az iskola igazgatóhelyettese, majd 1990-től 2006-ig igazgatója. Az iskolát 96 fővel vette át, a lelkesedés egy ideig tartott, aztán sajnos egyre alább hagyott. 2011-ben Németh Zoltán vette át az iskola vezetését. Az iskola a fogyatkozó gyermekszám miatt 2014-ben felfüggesztette tevékenységét.

 

Forrás: Vas László - Kerkayné Maczky Emese - Dudás Róbert Gyula: A Passaici Szent István Római Katolikus Magyar Templom története, Passaic, 2015.

|  Impresszum | Szöveg: Képek: